Éppen 190 évvel ezelőtt fejezte be a Nemzeti Ima szövegét Kölcsey Ferenc, aki munkásságával a magyarság szolgálatát és jövendőjét mindenekelőtt tartotta, ezzel kifakíthatatlan tekintélyt és hitelt szerezve, nemcsak önmagának, hanem a Tiszántúl magyarságának, közelebb Partium népének.
Verseiben reánk hagyott örökségében égetően időszerű a számon kérő hagyaték: „Nemzeti fény a cél./Hogy elérd, forrj egybe magyar nép." (1833)
Amikor azon kesergünk, hogy nemzetünk önmagát osztja, és nem találjuk a megoldást, sőt völgyeket vájunk mélyebbre magunk között, Kölcsey megszólal, és a Zrínyi dala máig érvényes soraiban tagadhatatlanul elevenünkre tapint:
„Hol van a hon, melynek Árpád vére/Győzelemre csorga szent földére.../Jégkebelben fásult szívet zár!"
A jégkebel fásult szívét lehet nekünk kiszabadítanunk az ünnepi együttléttel, hogy a „völgyben ülő gyáva kort" ne felelőtlen ábrándokkal szüntessük, hanem az életre buzdító lélekkel, Isten ajándékával.
A Magyar Kultúra Napján Krisztus mellénk áll, amint az Emmaus felé igyekvők mellé. Lukács evangéliuma hangsúlyozza: „Miközben beszélgettek és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük."(Luk.24,15) Jöjjetek halljuk együtt Isten igéjét, ünnepeljük a magyarok kincseit Sződemeteren kultúránk kiemelkedő bölcsőhelyén - áll Csűry István református püspök üzenetében.